A Netflix, amellett, hogy online filmes videotékaként működik, azzal próbálja a pozícióját erősíteni évek óta, hogy saját gyártású sorozatokkal dobja fel a kínálatot. Eddig a House of Cards, az Orange is the New Black és a Hemlock Grove jutott el hozzám, de most sikerült lecsapnom a Narcosra és néhány nap alatt ledaráltam az első évad 10 részét.

A sorozatról eddig is csak jókat hallottam, amire még rá is erősített Niki barátnőm ajánlása, aki az elmúlt egy évet Kolumbiában töltötte és van akkora hippi a csaj, hogy a mentsük meg a világot attitűd erősebb benne az életösztönnél, úgyhogy egy hónap pihenés után már megy is vissza - one way ticket please üzemmódban. Próbálom szó szerint idézni, valahogy úgy hangzott az ajánló, hogy: meg kell nézned baszki, ez az ember (Escobar) annyira durva volt, hogy beszarsz, hogy miket csinált. Azt hinnéd, hogy csak a sorozatban nagyítják fel a dolgokat, de nem baszki, ezeket tényleg megcsinálta és részről részre egyre durvább lesz.

Tényleg beszarás és tényleg megcsinálta és tényleg részről részre durvább lesz. A Narcosban, amellett, hogy egy viszonylag tiszta képet kapunk a korabeli ('70-es, '80-as évek) Kolumbiájáról, gyakorlatilag Pablo Escobar tündöklését és bukását követhetjük nyomon, azaz a "sikersztorit", hogy hogyan lett egy egyszerű csempészből Kolumbia legnagyobb kokainbárója, az amerikai dealerek legnagyobb beszállítója, illetve egy egészen rövid ideig kongresszusi képviselő. Escobar tagadhatatlanul megváltoztatta Kolumbiát és ami talán még fontosabb, az emberek Kolumbiáról kialakult képét, ami 22 évvel a kokainkirály halála után is vajmi keveset változott.

Szokás ma Magyarországon a korrupcióról panaszkodni, de a Narcost nézve kijelenthetjük, hogy szerencsére fogalmunk nincs a valódi korrupcióról. Escobar nem csak a katonaságot és a rendőrséget vette meg, de a politikusokat és médiát is.

Nehéz volt tudatosítani magamban, hogy nem egy jól felépített, fikción alapuló történetet látok magam előtt, mert számos alkalommal hördültem fel és hagyta el a számat a finom és nőies 'nem baszod meg' kifejezés. Escobar semmitől sem riadt vissza a céljai elérésének érdekében. Gondolkodás nélkül ölt és öletett meg rendőröket, üzlettársakat, politikai ellenfeleket és rengeteg ártatlan civilt is, miközben tonnaszámra hordta a kokaint a hedonista amerikaiaknak.

Nagyon jól felépített, leginkább minisorozatról beszélünk, mert ez nem lesz egy 10 évadot megélt történet, amit az írók úgy tudnak csűrni és csavarni, ahogy a nézettség diktálja, Escobar gazdag életútja viszont igényeli ezt a feldolgozásmódot. Érdekes kérdés lehet, hogy bár a következő évadban le tudnák zárni a sorozatot a drogbáró halálával, de vajon megteszik-e, vagy a narcos vonalon maradva megpróbálják a trónkövetelőkön keresztül tovább rajzolni az ország történelmét?

A színészek egytől-egyig kiváló teljesítményt nyújtanak, a képi világ félelmetesen jól sikerült, a sorozatélmény pedig kiváló. Gördülékeny, egy percre sem ül le a történet, nincsenek felesleges töltelékjelenetek, nincs időhúzás.

5/5, mindenféle mérlegelés nélkül. Még mindig nincs magyar felirat és szinkron a Netflixen, de ezt a sorozatot vétek is lenne nem eredeti nyelven nézni. Akinek bejött a keményített galléros gengszterkorszakot bemutató Boardwalk Empire, az a Narcost is imádni fogja, akinek nem, az is tegyen vele egy próbát, mert pillanatok alatt magába szippantja az embert a kolumbiai történelem.